Változások itt "Üveghegy (Pomáz-Nagykovácsi puszta régészeti lelőhely)"

A környéket tanulmányozó helytörténészek már a 19. században felfigyeltek a romokra, amelyek egy facsoportban bújtak meg a Pomáz és Pilisszentkereszt közötti patakvölgy mellett, az akkori Podmaniczky major közelében. A helyi hagyomány alapján köztudott volt, hogy a középkorban számos kolostor működött a Pilisiben. Mivel a romok első pillantásra egy kolostoregyüttes épületszárnyaira emlékeztettek, a 20. századi régészeti kutatás először ezeket próbálta azonosítani.

A lelőhely mellett futó műút túloldalán megtalálták a középkori Kovácsi falu régészeti nyomait, a már korábban feltárt kis templomot pedig a falu templomaként határozták meg. A régészek megállapították, hogy ezt az épületet a 12. században, valószínűleg annak a második felében emelték. A templom északi és déli oldalán Árpád-kori sírok kerültek elő; az akkori Kovácsi falu lakóit a templom köré temették el. A királyi birtokon élő népek egykori foglalkozását nemcsak a helynév igazolja, hanem a feltárások eredményei is: vasmegmunkálásra (kovácsolásra) utaló nyomok kerültek elő.

Egy 1254-es oklevél szerint Kovácsi falu ekkor a pilisi ciszterek birtoka volt, akik valószínűleg az egész középkor során megőrizték ezt a területet. Úgy tűnik, hogy miután a birtok és a falu a pilisi apátság tulajdonába került, a település elnéptelenedett. Ezt lehet, hogy a tatárjárás okozta, vagy a ciszterci apátság rendelkezett úgy, hogy elköltözteti a lakosságot egy másik településre. A templom a késő középkorban már nem szolgált plébániatemplomként: a ciszterci kolostor egy majorságot épített ki köré, és az egykori plébániatemplom lett a majorság kápolnája, minden különösebb építészeti átalakítás nélkül.

Valószínűleg már a 14. században megjelent itt egy új iparág, az üveggyártás. Erről tanúskodik a nagy mennyiségű üvegtöredék, közte félkész és selejtes termékek darabjaival, a nagy méretű öntőtégelyek olvadt üveggel bevont töredékei, illetve a kemencék maradványai. (Innen a lelőhely "Üveghegy" elnevezése).

A 16. században, mikor a szerzetesi közösségek elmenekültek a környékről a török hódítás elől, a ciszterciek is elhagyták gazdaságukat, amely lassú pusztulásnak indult. A 16. vagy 17. században újrahasznosították a már omlásnak indult templomépületet a hadviselés során: ideiglenes tetőszerkezetet emelhettek a még álló falak fölé, az egykori szentélyben pedig egy óriási gödröt mélyítettek le, amelyből puskagolyók kerültek elő.

A templom történetéről bővebben olvashat a Magyar Régészet folyóiratban megjelent cikkben.

A lelőhely feltárásáról készült rövid jelentést ITT találja.