Együttműködés oktatási intézményekkel

Az OpenHeritage projekt segítségével egy új programot indítottunk el általános és középiskolás diákcsoportok részére. Az élményalapú oktatás és tanulás eszköztárát alkalmazva, az örökségi projekt eddigi tapasztalatait és a más helyszíneken alkalmazott módszereket figyelembe véve olyan komplex programot állítottunk össze, amely azonos korú vagy eltérő korcsoportokhoz tartozó diákok esetében is alkalmas élményalapú oktatáshoz, felhasználva az Üveghegy adottságait is az itt kiépített bemutató eszközöket, helyszíni jelenségeket és régészeti maradványokat. A program elindítását több alkalommal is hátráltatta a Covid járvány, de a szabadtéri helyszín lehetőségeit is kihasználva 2021 őszén el tudtuk kezdeni az új látogatásokat.
A program előzményeihez tartozik, hogy már korábban is szerveztünk hasonló programot például a Pomázi Német Nemzetiségi Általános Iskolával, de most új korcsoportok (pl. középiskola) számára is kidolgoztuk a programot. Emellett az Üveghegyen a közelmúltban megszervezett közösségi építési programokhoz (szabadtéri kemence építése, esőtető ácsolása) kapcsolódó családi napok is segítettek bennünket abban, hogy feltérképezzük a különböző gyerekcsoportok érdeklődését, és ehhez alakíthassuk a bemutató programot. Ugyanebből a szempontból voltak hasznosak a Pomáz Barátai Társasággal közösen szervezett városi séták és a Pomázi Örökség Tájház kiállításaihoz kapcsolódó gyerekprogramok és diákcsoport látogatások. Mindezek alapján több iskolával is elindítunk rendszeres programokat, és ahogy a vírushelyzet engedi, rendszeres látogatásokat. Az egyik ilyen programsorozat, amelyet a Szent József Katolikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium (Óbuda-Békásmegyer) tanáraival és diákjainak részvételével szervezünk. Az új bemutató sorozat első alkalmáról az alábbiakban egy résztvevő beszámolóját olvashatjuk.

(Laszlovszky József – Siklódi Csilla, OpenHeritage Program – Pomáz Barátai Társaság)

Látogatás a pomázi „Üveghegyen”
2021. november 25-én látogatást tettünk a Pomáz-Nagykovácsi pusztán található középkori régészeti lelőhelyen. A Fülöp-Kecskefarm területén egy középkori kolostor gazdasági központjának, majorságának a romjai találhatóak. A vezetéssel egybekötött látogatás bemutatta a hely történetét, a régészeti maradványokat és szó esett Pilisről, az itteni történeti tájról.
A 11. osztály délelőtt érkezett a helyszínre egy kisbusszal, így az iskolából indulva alig fél óra kellett ahhoz, hogy a helyszínen, a farm bejáratánál lehessünk. A diákcsoportot Laszlovszky József és Siklódi Csilla régészek kalauzolták a helyszínen, Kiss László pedig a romok mellett található közösségi bemutató és sütő-főző hely építésének részleteibe avatta be a diákokat.
A helyszínre érkezve először a ködös pilisi tájban próbáltunk együtt tájékozódni, a Pomáz és Pilisszentkereszt között húzódó út és patakvölgy mentén, az Árpád-kori Kovácsi helyszínét megismerve. A farmon belül megismerkedtünk a környezettel, a folyton változó tájjal és annak mai is megfigyelhető elemeivel. A régészeti vezetés a tájrégészettel kezdődött, amikor is együtt próbáltuk meg „olvasni a tájat”. A közösen felfedezett vízrendszer, az egykori halastavak helyén sorra előkerültek a régészet jellegzetes módszerei, amivel a múlt ma már sokszor szinte láthatatlan emlékeit próbálják meg felfedezni és értelmezni. A régészeti maradványok kapcsán eljutottunk a történeti és régészeti kormeghatározás kérdéseihez, és a diákok megismerkedtek a modern kormeghatározás tárházával, amelyet a régészek alkalmaznak. Így aztán a fák évgyűrűiről ugyanúgy szó esett, mint a „radiokarbon” kormeghatározásról (nem beszélve a nem lineáris függvényekről). Vagyis a magyar középkor történetétől eljutottunk az izotópokkal kapcsolatos ismeretekig. Majd közösen fedeztük fel a táj újabb és újabb elemeit, közösen megtalálva a középkori vízrendszer egy újabb emlékét. Innen mér csak egy ugrás volt, hogy arról is szó essen, miért fogyasztottak olyan sok halat a középkorban, és még milyen állatok húsát lehetett ebben a korban fogyasztani, akkor is ha éppen böjt volt. Ehhez segítségül hívtuk egy középkori francia kódex ábrázolását, amely a régészeti lelőhelyhez vezető tanösvény egyik állomásánál elhelyezett poszteren jelent meg.
A hűvös időben a szabadban eltöltött idő után mindenkinek jól esett a régészeti lelőhely mellett álló egykori gondnok házba behúzódni, ahol meleg kályha és a forró gyógytea mindenkinek segített abban, hogy újabb ismereteket lehessen, nem iskolapadban ülve megszerezni. A történelem (régészet), fizika és biológia után egy kis földrajz következett, ahol a diákok játékos puzzle formájában rakták össze a Pilis egy régi térképét, amelynek kockái egyben ülőalkalmatosságként is szolgálnak. Közben az is feladat volt, hogy közössen kitaláljuk, mikor is készülhetett ez a térkép. A térképtől pedig csak egy kis szellemi ugrás volt, hogy a GPS-ről is szó essen, ami a mai régészek munkáját is nagy mértékben átalakította. És ha már a térbeli tájékozódásról volt szó, akkor egy kis geometria is előkerült, hogy miként lehet a térben egy földrajzi pontot egyértelműen meghatározni? Majd egy huszárvágással, a diákok egyéni érdeklődését is figyelembe véve, szó esett arról is, hogy a régészeti ásatáson előkerült állatcsontok alapján miként lehet meghatározni, hogy mi kerülhetett az egykor élt emberek asztalára, és vajon a régi kor hentesei vagy éppen szakácsai hogy készítették elő a húsételeket?
Így kellemes játékos feladatokat oldottunk meg a megszerzett információk alapján, miközben forró teát és kemencében sült kenyérlángost fogyaszthattunk, sajttal, tejföllel. De még ehhez is kapcsolódott sok-sok új ismeret. A kenyérlángos kapcsán szó esett arról, hogy miként készült a régészeti lelőhely melletti közösségi főző-sütő hely, mitől működik jól egy kemence, és milyenek voltak a hagyományos építőanyagok.
Ezt követően tekintettük meg a kolostori majorság feltárt, és még feltárásra váró épületegyütteseit. Szó esett egy Árpád-kori falusi templom maradványairól és a körülötte feltárható temetkezésekről ugyanúgy, mint a középkori üveggyártó műhely maradványairól, és annak kemencéiről is. Ami persze még további érdekességet tartogat a látogatók számára, de egy néhány órás látogatásba most csak ennyi fért bele. Így is majd négy órát töltöttünk az „Üveghegyen”!
Rengeteg hasznos információval gazdagodva – nem csak a történelemről, régészetről, de a világról összességében – tértünk haza.
Köszönjük az élményt!

Horváthné Diósi Viktória
Szent József Katolikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium
Óbuda-Békásmegyer